Varázsgombák és kultúrájuk

A hallucinogén gombák már a legkorábbi írásos vagy képi feljegyzések szerint is részei voltak az emberi kultúrának. Az észak-algériai Tassil fennsík barlangjaiban i.e.5000 környékén készült festményeket találtak, amelyeken gombát fogyasztó emberek ismerhetők fel. Közép- és Dél-Amerika indián kultúrák templomokat építettek, hogy elhelyezhessék a faragott "gomba köveket". Ezek többségében gomba alakú kőfaragványok kalapjuk szegélyén számokkal (vélhetően évszámokkal, amelyek a mi időszámításunk szerint i.e. 1000 jelentenek). A szobrok pontos célja ismeretlen, de elképzelhető, hogy a vallási tárgyak.

A közép-mexikói mixtec indiánok kultúrájában sok istenben hittek, ezek közül az egyik Piltzintecuhtli, aki a hallucinogén növények és különösképpen a gombák istene volt. A Codex Vindobonensis (facsimile) rituális gombafogyasztást ábrázol, ahol Piltzintecuhtli és kilenc másik isten kezében gomba látható.

Az azték nép is szoros kapcsolatban élt az isteni „szent” pszichoaktív növényekkel. Xochipilli, a Virágok Hercege volt az isteni védnöke a „virágos álom”-nak, az aztékok rituális hallucinációs transzának. Többek közt az általunk is ismert Varázsgombához hasonló fajokat használtak rituális vagy ünnepi célokra. A gombát egyéb növényi anyagokkal keverve mézes vagy csokoládés mázba forgatva fogyasztották. Cotez partraszállását követően 1521-től a spanyol hódítók betiltották a varázsgombák fogyasztását, mert úgy gondolták, hogy ezek a gombák az ördög művei (a tilalom nem terjedt ki az alkoholtartalmú bódítószerekre, ám ezt az aztékok szinte alig fogyasztották). A tilalom nem igazán minősült hatékonynak, mivel egyes fennmaradt törzsek sámánjai a mai napig használják ezeket a gombákat törzsi rituálék alkalmával. A pszichedelikus gombák manapság ismét népszerűek lettek világszerte.

A jelenleg elterjedt Kubai badargombát (Psilocybe cubensis fajt) korábban nem ismerték az amerikai kontinensen. Az európaiak megjelenése és a szarvasmarha elterjedése előtt a Mexikói badargombát (Psilocybe mexicana) és a Kékülő badargombát (Psilocybe caerulescens) használták az őslakosok. A Kubai badargomba könnyű termeszthetősége miatt azonban lassan kiszorította az ősibb fajokat.