Warning: fopen(kuka_napi/ussi_153226352197257): failed to open stream: No such file or directory in /home/polykon/public_html/gombazo.hu/php/gomba_kezd.php on line 176

Warning: fwrite() expects parameter 1 to be resource, boolean given in /home/polykon/public_html/gombazo.hu/php/gomba_kezd.php on line 176

Warning: fclose() expects parameter 1 to be resource, boolean given in /home/polykon/public_html/gombazo.hu/php/gomba_kezd.php on line 176

Warning: fopen(kuka_napi/ussi_153226352197257): failed to open stream: No such file or directory in /home/polykon/public_html/gombazo.hu/php/gomba_kezd.php on line 176

Warning: fclose() expects parameter 1 to be resource, boolean given in /home/polykon/public_html/gombazo.hu/php/gomba_kezd.php on line 188

Warning: rename(kuka_napi/ussi_153226352197257,/home/polykon/bizt/gombazo/adat/online): No such file or directory in /home/polykon/public_html/gombazo.hu/php/gomba_kezd.php on line 189

Warning: fread(): Length parameter must be greater than 0 in /home/polykon/public_html/gombazo.hu/php/szamlalo.php on line 10

Warning: fread(): Length parameter must be greater than 0 in /home/polykon/public_html/gombazo.hu/php/szamlalo.php on line 44

Warning: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /home/polykon/public_html/gombazo.hu/php/gomba_kezd.php:176) in /home/polykon/public_html/gombazo.hu/php/szamlalo.php on line 54
A gyilkos galóca ismerete kötelező!
- Látogató gombázó -
.

A gyilkos galóca ismerete kötelező!

Halálos fenevad vagy alattomos gyilkos?
Szerző:Admin
2014.09.21 08:10

Hazánkban a halálos kimenetelű mérgezések 95-98 százalékát a gyilkos galóca okozza (A gyilkos galóca mérgezések 10-15 százaléka halálos kimenetelű), ezért ezt a gombát mindenkinek ismernie kell, aki akár csak hobbi szinten gombagyűjtéssel foglalkozik!

Amennyiben már az erdőben felismerjük, hagyjuk békén! Nem kell eltaposni, felrúgni, hiszen ezzel egyrészt a spórák könnyebb terjedését biztosítjuk, másrészt pedig vandálkodunk: a gyilkos galóca épp olyan egyenrangú lakója az erdőknek, mint bármely más élőlény!

A gyilkos galóca közepes termetű, jó megjelenésű gomba. Szemet gyönyörködtető tud lenni, ahogy álldogál az erdő talaján, fotósok kedvelt témája. Ahhoz, hogy baj legyen a „találkozásból” nekünk kell akár tudatlanságból, akár figyelmetlenségből tevőlegesen részt venni; a gyilkos galóca nem fog megtámadni minket. Ő csak éldegél, nekünk kell leszednünk, megfőznünk és elfogyasztanunk ahhoz, hogy tragédia történhessen, ám ezen az alapon a flóra és a fauna nagy részét kiirthatnánk, mivel mind az állat-, mind a növényvilágban jó számmal fordulnak elő halálosan mérgező fajok.

A baj elkerüléséhez ismernünk kell a gyilkos galócát! Nem kell rettegnünk minden gombától, nem kell lemondani az élvezetes ízekről, csak rendelkeznünk kell azzal a tudással, amely révén elkerülhetjük ezt a veszedelmes fajt!

A gyilkos galócának fejlett gallérja és gumós tövén bő, elálló szélű, fehér bocskora van. Sajnos, a bocskorra nem mindig figyelnek fel az amatőr gombászok, mert a gomba leszedésekor levágják a gombát, nem emelik ki tövestül. Lemezei és a húsa szép fehér, amely nem változik meg nyomás, vágás, sérülés esetén. Kalapja zöldes vagy barnás zöld árnyalatú, de igen gyakori a fehér változat is (fehér gyilkos galóca). Tönkje nem fordítható ki a kalapból. Szaga a nyers burgonyához hasonló, de a fiatal gomba teljesen szagtalan is lehet. A fejlődő gomba burokban jelenik meg, tojás formájú, kettévágva látható benne a kalap és a tönk. Leginkább lomberdőkben, tölgyek, néha fenyőfák alatt fordul elő. Júniustól októberig terem. Sajnos könnyen összetéveszthető több ehető gombával is, a figyelmetlenül gyűjtjük és nem rendelkezünk a felismeréséhez szükséges ismeretekkel.

Mely gombákkal szokták leggyakrabban összetéveszteni?
  • Sokszor leszedik a csiperkék helyett, pedig annak nincs bocskora és a lemezei is rózsaszínek, később megbarnulnak. Tehát NE szedjünk le fehér lemezű „csiperkét”, főleg ha van bocskora.
  • Gyakori tévedés a nem túl öreg, zöldes kalapú galambgombák közt megbúvó fiatal gyilkos galóca begyűjtése. Ehhez is figyelmetlennek kell lenni, mivel a galóca azért igencsak másként néz ki, ha egy picit jobban megnézzük: habitusában nem egyezik a galambgombákkal, ráadásul van bocskora, gallérja.
  • Nem túl gyakran, de előfordul, hogy a gyilkos galóca egy-egy példányáról leszakad a gallér és/vagy a bocskor, esetleg csiga lerágja (feljebb már írtam, hogy sok gombász a tönknél elvágva a gombát esetleg nem figyel fel a bocskorra, pedig az nagyon jellegzetes fajtajegy). Ebben az állapotban több hasonó fajt is felsorolhatunk összekeverhetőként! A gallér hiánya esetén egyes selyemgombákkal, illetve tarlógombákkal keverhető (ezek egyike sem igazán elsőrangú étkezési gomba, úgyhogy inkább ne szedjük le őket), míg a bocskor hiányakor figyelmetlen amatőr összetévesztheti vele egyes őzláb fajtákat.
  • Hazánkban rendkívül ritka a fenyő galóca, amely bár ehető, nem érdemes kockáztatni: túlságosan hasonlít gyilkos rokonára!
  • Igen veszélyes a még ki nem nyílt galóca (tojás) összekeverhetősége a pöfetegekkel! Soha ne együnk tehát pöfeteget úgy, hogy előtte nem vágjuk ketté! Ennek egyik oka, hogy így bizonyosodhatunk meg róla, nem túl öreg-e a leszedett gombánk, illetve szétvágva láthatóvá válik a kalap és a lemezek kezdeménye, amennyiben esetleg egy ki nem nyílt galócát gyűjtöttünk be véletlenül.


Érdemes figyelni!
A fotón látható hét darab gomba közül csak három dióízű galambgomba, a többi gyilkos galóca


A gyilkos galóca és a fehér gyilkos galóca falloid típusú mérgezést okoz. A mérgezést két csoportra osztható toxinok okozzák: a fallotoxinok és az amatoxinok. Ez utóbbiak felelősek a súlyos emberi mérgezésért. Egy gyilkos galócában 10-12 mg amatoxin található. Egy ember életének kioltásához már 0,25 mg amatoxin is elegendő. Sajnos nem létezik olyan konyhatechnológiai művelet, ami közömbösítené ezt a halálos mérget és nem létezik ellenanyag sem, így legbiztosabb védekezés a megelőzés! A lappangási idő hosszú, a mérgezési tünetek csak 8-48 óra elteltével mutatkoznak. Először hasi görcsök, csillapíthatatlan hányás, hasmenés jelentkezik. A beteg a nagy mennyiségű folyadék- és sóveszteségtől könnyen kiszáradhat. Ha a mérgezett ezt az első fázist túlélte, akkor 7-12 napos jóllét után mutatkoznak a májártalom jelei, amit az amatoxin okozott (az amatoxinok hatása az RNS II-polimeráz gátlásán alapul, ami a fehérjeszintézishez nélkülözhetetlen enzim, így a mérgezés során emiatt a májsejtekben megszűnik a fehérjeszintézis, a sejtek elpusztulnak). Sárgaság, májtáji fájdalom alakul ki, majd a májelégtelenség, vese és szívszövődmények okozzák a beteg halálát. Szerencsés esetben ami igen ritka , a mérgezett túlélheti a második periódust is, de maradandó májkárosodással ilyen esetben is számolni lehet.

A mérgezésnek nincs ellenszere, ráadásul a gyógyító kezelést megnehezíti, hogy az első tünetek megjelenésekor a májkárosító méreg már kifejtette hatását. Általánosságban elmondható, hogy annál súlyosabb mérgezésre lehet számítani, minél hosszabb volt az ételfogyasztás és a tünetek jelentkezése között eltelt idő.

Sok helyen napjainkban is élnek még gombafogyasztással kapcsolatos babonák, melyek eredete egy-egy gombacsoport néhány tulajdonságának megfigyelésen alapszik. Baj akkor jelentkezik, ha az egyébként talán helytálló megfigyelést általánosítják más vidékek fajaira is, elferdítik azokat.

Veszélyes tévhitek:
  • Minden gomba leforrázva már ehető.
    Ez nem igaz! Valóban vannak olyan fajok, amelyek egyedei forrázást, megfelelő idejű főzést követően gond nélkül fogyaszthatók, amíg nyersen gyomor- és bélbántalmakat okoznak. Gombaértők pontosan ismerik ezeket a fajokat (pld. változékony tinóru, gyűrűs tuskógomba, stb.) A gyilkos galóca - és még jó pár súlyosan mérgező gomba - olyan toxinokat tartalmaz, amelyek hő hatására nem bomlanak el, így hőkezelve is éppen olyan halálosan mérgező marad, mint előtte.
  • Közismert és sajnos nagyon elterjedt babona az „ezüst kanál próba”, miszerint a mérges gomba levében az ezüst megfeketedik.
    Ez a babona abból a megfigyelésből ered, hogy a romlott gombás ételek a bennük képződő kéntartalmú vegyületek hatására elszínezik az ezüstöt. Az „ezüst kanál próba” legjobb esetben az étel romlottságának fokát segíti ellenőrizni, ám a halálos fajokat nem szűri ki!
  • A mérges gombák felismerhetők rossz szagukról, kellemetlen ízükről!
    A gyilkos galóca nem rossz szagú, az íze pedig még nyersen sem kellemetlen, főzve pedig kifejezetten finom (azon néhány túlélő beszámolója alapján, akik szerencsésen túlélték a belőle készült vacsorát).
  • A mérges gombák elszíneződnek nyomás vagy sérülés hatására (kékülnek, zöldülnek, pirulnak).
    A galóca nem színeződik el, szép fehér marad. Az ételt sem színezi el! Ráadásul igen sok ehető faj is színeződik (pl. rizikék zöldülhetnek nyomás hatására), illetve a színváltó fajok nagy része főzés után fogyasztható.
  • Macska, kutya, disznó próbaetetése.
    A gyilkos galóca hosszú tünetmentes lappangási ideje miatt ez a módszer sem működik. Ha megvárnánk, hogy a szerencsétlen állaton előjöjjenek a tünetek, megromlana az étel. Ha nem várunk addig, akkor megmérgeződünk!
  • Amelyik gombát a csiga szeret, megkezd, az jó gomba!
    Óriási tévedés! A csigára puhatestűként a legtöbb ember számára végzetes toxin nem hat. Egész egyszerűen belakmározhat belőlük kedve szerint, ám mi belehalhatunk egy ilyen „lakomába”.
  • Hagyma-próba: „Ha szereti a gombát, de nem biztos benne, hogy mind ehető-e, elkészítésük előtt tegye a gombákat egy hideg vízzel teli edénybe, és tegyen bele egy pucolt hagymát. A vizet forralja fel. Ha a hagyma szép fehér marad, a gomba nem mérgező, de ha elszíneződik, szürke vagy fekete lesz, ez már figyelmeztetés. Ezt a gombát semmiképp se fogyasszák el.”
    Ezt a módszert ugyanúgy nem lehet alkalmazni a legveszélyesebb mérgező fajoknál, mint az ezüst kanalas módszert (lásd feljebb)! Alaptalan, veszélyes babona!


Végezetül néhány talán már jól ismert alapszabály, amellyel elkerülhetjük a galócamérgezést:
  • Ha mi szedjük a gombát, mindenképp alaposan tanulmányozzuk a gyilkos galóca jegyeit, így csökkentve annak esélyét, hogy a kosarunkba kerüljön!
  • A leszedett gombát még feldolgozás előtt mutassuk meg gombaszakértőnek! Előtte ne tisztítsuk meg, maximum a szennyeződésektől!
  • Ha fehér lemezű gombára bukkanunk, tövestől szedjük fel, hogy látható legyen, ha bocskora van!
  • Sose vásároljunk bizonytalan forrásból, önjelölt „gombaszakértőtől”, csak a vizsgázott gombaszakértő által ellenőrzött gombát vásároljuk meg!
  • A gombagyűjtés és felhasználás csak higiénikus körülmények között történjék!
  • A gombamérgezés gyanús személy a lehető leghamarabb kerüljön orvoshoz, illetve kórházba.
  • Mindig tegyünk félre egy kis maradékot, hogyha esetleg baj lenne, a mérgező anyag azonosítása gyorsabban megtörténhessen és a beteg célirányosabb kezelése időben megkezdődhessen.
  • Semmiképp se várjunk a tünetek megjelenésekor! Ne kezdjünk el mindenfélét itatni a beteggel (tej, szesz, stb.), ne hánytassuk! A teljes kiszáradás megelőzése érdekében próbáljon lassan kortyolgatva hideg vizet inni, mi pedig azonnal értesítsük az orvost, s jelezzük, hogy vélhetően gombamérgezéssel állunk szemben!


Összefoglalva:

Nem szabad rettegnünk általánosságban a gombáktól, hiszen ezen az alapon az utcán is rettegnünk kellene, mivel jóval több embert ér halálos baleset, mint ahányan gombafogyasztásba halnak bele! Ám nem szabad hanyagnak, figyelmetlennek lenni, főleg saját szedéskor! Figyeljünk, tanuljunk, így elkerülhetjük a bajt és élvezhetjük a gombákhoz köthető gasztronómiai élményeket!