Kalap: 5-12 cm átmérőjű, olajzöld, olajbarna, néha szinte feketészöld. Idősebb korban a közepe és néhány körkörös sáv marad ilyen sötét, egyébként zöldes bronzosra, okkeresre fakul. Felszíne sima, egyenetlen vagy gödörkés, nedvesen kissé ragadós a kalapbőre, majd fénytelen, sima, csak a kalap pereme szöszös, molyhos, de ott is gyorsan lekopik, széle sokáig begöngyölt.
Tönk: 3-6 cm magas, 1-2,5 cm vastag, hengeres, üreges, merev felszíne síkos vagy fényes. Színe sötét olajzöld, esetleg világosabb felszíne sötéten gödrös.
Lemezek, tráma: Sűrűn állók, lefutók vagy tönkhöz nőtt- enyhén lefutók. Piszkosfehérek, szalmasárgák, barnán foltosodnak.
Hús: Fehéres, sérülésnél lassan okkeresedik
Gallér: Nincs
Bocskora: Nincs
Tejnedv: Fehéres, lassan okkeresedik, erősen csípős.
Illat: Nem jellemző.
Íz: Nyersen égetően csípős, kesernyés.
Termőhely és idő: Augusztustól októberig, fenyő- és lomberdőben, főleg nyír és luc alatt, hazánkban nem gyakori gombafaj.
Spórája: Spórapora halvány krémszínű
Hasonló fajok:
Megjegyzés: A sötét tejelőgomba tartalmaz egy szerves vegyületet, ami hosszútávon fejti ki hatását. Ez a necatorin, ami egy mutagén, vagyis a sejtosztódás során károsítja a DNS-t, spontán mutációkra készteti. Minél több a mutáció, annál nagyobb a valószínűsége, hogy kialakul a kóros sejtosztódás, vagyis a rák. Az északi országok fenyőerdőiben gyakoriak a tejelőgombák, így a sötét tejelőgomba is. Hiába csípős és kesernyés, sózott gombaként és gombasavanyaként sokáig rendkívül népszerű "csemegegomba" volt Finnországban, Oroszországban. Pár évtizede fedezték fel a necatorint és mutatták ki romboló hatását. Azóta mérgező gombának számít a sötét tejelőgomba. Szerencsére előkészítés nélkül ehetetlen.