Kalap: Nincs klasszikus kalapja. Termőteste féloldalas, 5-25 cm átmérőjű, vörösbarna. Felszínén zselészerű réteg található, sötétebben szemcsés.
Tönk: A tönkrész excentrikus, hasonló színű és állagú, mint a kalap, de nem zselés.
Lemezek, tráma: Nincs lemeze. A termőrétege szűk likacsos, sárgásfehér, narancssárga pettyes.
Hús: Puha, nedvdús, sugarasan rostos szerkezetű. Színe fehéres, törésre vagy idősebb korban vöröses levet ereszt.
Gallér: Nincs
Bocskora: Nincs
Tejnedv: Nincs igazi tejnedve. Húsa elvágva pirosas "vért" ereszt, de ez a rostok közé szorult, elszíneződött víz.
Illat: Nem jellemző.
Íz: Csersavas, savanykás íze van.
Termőhely és idő: Júniustól októberig, lomberdőkben, elsősorban tölgyfák törzsén, sebzési helyeken, de elhalt fán is növő, nem ritka faj.
Spórája: Spórapora fehér, spórája 5-6 x 3,5-4,5 µm, gömbölyű, sima, egy olajcseppel.
Legjellemzőbb tulajdonságai:
- Jellegzetes kinézete miatt más fajokkal nem téveszthető össze.
Megjegyzés: Nevét marhamájra emlékeztető megjelenése és színe miatt kapta. Más fajjal nem téveszthető össze. Gyűjtése nagy gondosságot igényel. Papírzacskóban, papírdobozban, a többi gombától elkülönítetten szedjük. Óvjuk az összenyomódástól. Az egészen fiatal példányok teljes egészükben fogyaszthatók. Az idősebb példányok kalapbőrét, valamint az alatta lévő zselés-kocsonyás részt és a termőrétegét el kell távolítani. A mechanikus tisztítás után megmossuk, a felhasználási célnak megfelelően daraboljuk, enyhén sós vízben vagy tejben 15-30 percig áztatjuk. Az áztatás a csersav eltávolítását szolgálja.
A fiatal példányok nyersen is fogyaszthatók. Kitűnően oltja a szomjat. Nyers és főzött saláták, koktélok, savanyúságok készíthetők belőle, továbbá kitűnő és különleges tokány, valamint rántott gomba.