- Látogató gombázó -

Légyölő galóca

(Amanita muscaria)


Egyéb elnevezések:

Bogárgomba

Népi elnevezések:

Anyósgomba

Gébergomba

Varjúgomba

Táncgomba

Mesegomba

Pöttyösgomba

Pöttyös úrgomba

Úrgomba


Család: Galócák
Család (latin): Amanitaceae

Ehetőség (étkezési érték):
Mérgező. Az elfogyasztás után 1/2-3 óra múlva idegrendszeri tünetek (részegségre emlékeztető) jelentkeznek, valamint gyomor és bélpanaszok. Méreganyaga az iboténsav és a muszkarin.
Alapfokú gombaszakértői tanfolyam része

Kalap: 5-20 cm átmérőjű. Eleinte félgömb alakú, domború, majd ellaposodik. élénkpiros, narancssárga, tapadós felületű. Könnyen leváló, fehér pettyekkel díszítik. Széle fiatalon sima, idővel kissé bordázott lesz. A pettyeket az eső lemoshatja, ilyenkor sima felületű lesz.
Tönk: 7-25 cm hosszú, 1-3 cm vastag. Hengeres, olykor üregesedő, robosztus. Színe fehér vagy kissé sárgás.
Lemezek, tráma: Sűrűn és szabadon állók, szélesek, fehéresek. Olykor fűrészes élűek.
Hús: Puha (néha keményebb), vizenyős. Színe fehér, a kalap bőre alatt narancssárgás vagy sárga.
Gallér: Jól fejlett, hártyás, nem bordás, fehér, széle sárgás csipkézettséggel. Cafrangos, lelógó.
Bocskora: Bocskora nincs. A gumós tönk tövét rücskös övek díszítik (a bocskor felszakadozó hártyája képezi a gomba pettyeit a kalapon).
Tejnedv: Nincs
Illat: Nem jellegzetes
Íz: Nem jellemző, ellenben kellemetlen utóízt említenek fogyasztása után.
Termőhely és idő: Termőhelye az erősen savanyú talajú lomb- (pl. nyír, luc) és fenyőerdőkben van . Augusztustól késő őszig kereshető. Ritkás erdőkben, ligetes vidékeken, mohos sziklák mellett csoportosan jelenik meg számos esetben. Magyarországon nem túl gyakori, a skandináv országokban olykor tömegesen terem. Az erdélyi hegyekben is sűrűn előfordul.
Spórája: Spórája fehér, spórapora ovális-elliptikus, 9-11,5 x 6-9 µm
Legjellemzőbb tulajdonságai:
  • Nem bordás gallér
  • Élénkpiros, skarlátpiros, narancspiros kalap
  • Kalapbőr alatt színeződő hús
  • Jellegzetes gyöngyszerű bibircses övek a gumón
Hasonló fajok:
Megjegyzés: Hasonlít hozzá az ehető császárgalóca.

Az erdőben leszedett légyölő galóca kolint, acetilkolint, butyltrimethylammoniumot, szelént, vanádiumot, színezőanyagokat tartalmaz. Méreganyaga az iboténsav, muszkarin, muszkazon és a muszkaridin. Frissen pszichedelikus hatása gyenge, kiszárítva az iboténsav-tartalom csökken, és ekkor szabadul fel az erős hallucinogén tüneteket okozó muszcimol ami a központi idegrendszerre fejti ki hatását, a fehérje anyagcserét gátolja. Hatásmechanizmusát még kutatják, feltételezések szerint az agysejtek ingerület-átvitelébe avatkozik be. Első tünetei az elfogyasztástól számított 1/2-3 órán belül tapasztalható, kezdetben részegségszerű tünetek, pupillatágulás, száraz torok és szaporább szívverés, majd gyomor és bélpanaszok valamint szédülés és rángatódzás formájában jelentkezik. Említett velejárója a mozgáskényszer is. Úgy fél óra elteltével víziókkal és hallucinációkkal egybekötött kb. 2 órás alvásszerű állapotról számolnak be. A teljes "élmény" mintegy 6 órán át tart. Kis mennyiségben a májat károsítja, halált ritkán, sok termőtest (10 vagy több) elfogyasztásával okozhat. Hazánkban kevés halálesetről tudni.
Fotók:

Még senki nem szólt hozzá! Tagként hozzászólhatnál!
Részletek: [ Itt ]