- Látogató gombázó -

Homoki szarvasgomba

(Terfezia terfezoides)

A gombához még nincs fotó!

Egyéb elnevezések:

Mattirolo szarvasgomba


Család: Szarvasgombafélék
Család (latin): Tuberaceae

Ehetőség (étkezési érték):
Ehető. A fiatal gomba jóízű, az idős példányokat kerüljük. A magában fogyasztva talán túl émelyítő, erőteljes íze, a konyhai felhasználás során, a többi szarvasgombától eltérő felhasználást tesz indokolttá.
Alapfokú gombaszakértői tanfolyam része

Kalap: Nincs kalapja. Termőteste a föld alatt alakul ki. 1-15 cm nagyságú, szabálytalan gömb alakú. Fiatalon csontszínű, később fehéres okkerszínű. A legnagyobb megtalált példányok fél kg körüliek. Felülete sima, néha repedezett, burka vékony, nem lehúzható.
Tönk: Nincs tönkje.
Lemezek, tráma: Nincs lemeze. A spóra a gombatest belsejében (gleba) fejlődik. A kis kamrácskákkal teli gleba fehéren át világos rozsszínűbe vagy okkerbe hajló.
Hús: Színe fehéres, okkeres színű, idősebb korban puha, rózsásbarna színű. Fiatalon sajtkeménységű állaga később puhábbá válik, a túlságosan megpuhult részeket folyó víz alatt egyszerűen lemoshatjuk a gombáról.
Gallér: Nincs
Bocskora: Nincs
Tejnedv: Nincs
Illat: Fiatalon kellemes, később camembert sajtra emlékeztető, idős korban undort keltő lesz.
Íz: Fiatalon nem jellemző. Az érett gomba illatával jól harmonizáló édes íze egyedülálló a föld alatti gombák közt.
Termőhely és idő: Júliustól októberig, elsősorban homoki akácosokban, a föld alatt terem, de a termőtest sokszor megrepeszti a talajt és kissé kibújík a felszínre. Hazánkban helyenként elég gyakori.
Spórája: Szabálytalan ellipszis alakú tömlői 90-130 x 35-55 µm méretűek. Bennük nyolc gömbölyű, színtelen vagy alig sárgás, bordázott felszínű, 15-19 µm átmérőjű spóra helyezkedik el.
Legjellemzőbb tulajdonságai:
  • Homokos területen nő
  • Néha kibújik a felszínre
Hasonló fajok:
Megjegyzés: Habár Olaszországban azonosították először, ott nagyon ritka. Fő termőterülete a Kárpát-medence, így erre a szarvasgombára illik legjobban a hungarikum kifejezés. Előkerült Szerbiából, ahol a bánáti részen találták homoki akácosban. Elsősorban a Duna által deponált homokon fordul elő, ismertek Tolna, Bács–Kiskun, Pest megye és Budapest területén lelőhelyei.

Mikorrhiza képzését a természetben eddig csak a fehér akáccal írták le, így ez az egyetlen biztos mikorrhiza partnere. Nagyon nehéz a gazdanövény és a gomba speciális ekt-endo mikorrhiza kapcsolatát meghatározni. Néhány beszámoló szerint gyümölcsfák (madárcseresznye, barack) alatt is megtalálták. Üde homoki akácosok gombája, ( Balloto nigrae–Robinion és Bromo sterili–Robinietum társulások), amelyekben a Robinietum kultúrára nézve tipikus nitrofil fűfajok, a bokorszintben pedig Crataegus fajok, Celtis occidentalis , Euonymus europaeus , Sambucus nigra és Rhamnus catharticus jellemzőek. Ezen társulásokban előforduló fajok többsége nedvességkedvelő, és igen sok közöttük a szubmediterrán faj. A homoki szarvasgomba indikátornövényei: fürtös gyöngyike, meddő rozsnok, zamatos turbolya, ragadós galaj, salamonpecsét, kányazsombor, vérehulló fecskefű. Eddig kizárólag meszes homokos talajból került elő. A termőtalajok kémhatása vizsgálatok alapján átlagosan 7,0-7,5 pH, 1-5% kalcium-karbonát tartalommal párosulva. A szervesanyag tartalom 3-10 % között változik. Sokan a Terfezia nemzetség képviselőjének tartják. Gyakran a felszínre bukkan, ezért kalapos-gombászok, járókelők is észreveszik, ellentétben a gombászkutyákkal, amelyeknek egy része nem találja. A hagyományos szarvasgomba-piacok amúgy is ódzkodnak a terfezia (homoki trifla) fajoktól, így igazi kereskedésnek nem alanya, külföldi piacokon szinte lehetetlen eladni ismeretlensége és egyedi ízvilága miatt. Megfelelő marketinggel azonban különlegességéből erényt lehetne kovácsolni. Érdekessége, hogy legfőbb élőhelyei az akácosok, márpedig ez a növény a XVIII. században került Magyarországra az Egyesült Államokból, ahol a homoki szarvasgombát ezidáig még nem találták meg.

Még senki nem szólt hozzá! Tagként hozzászólhatnál!
Részletek: [ Itt ]