Kalap: Nincs kalapja. Bunkós, orsó formájú, néha a talaj felett elágazó termőteste van. Színe sötétbarna vagy fekete. Gyakran szabálytalan alakú, 2 -9 cm magas, 1-4.5 cm vastag. Alja többé-kevésbé tönkszerűen elvékonyodó, gyakran több összenő. Felszíne gyűrött, olykor bordás, ráncolt, érdes.
Tönk: Nincs igazi tönkje. A termőtest a föld felé elvékonyodik.
Lemezek, tráma: Nincs lemeze. A palack alakú termőtestek a húsba ágyazódva, közvetlenül a felszín alatt találhatók. Ezek a "palackok" tartalmazzák a spóratermő aszkuszokat. Az aszkuszokból az érett spórák a tömlő csúcsán levő nyíláson, az osciolumon keresztül kerülnek a szabadba.
Hús: Fehér, szívós.
Gallér: Nincs
Bocskora: Nincs
Tejnedv: Nincs
Illat: Nem jellemző.
Íz: Nem jellemző.
Termőhely és idő: A meglehetősen gyakori faj Nagy-Britanniában és Írországban, de a faj megtalálható szinte egész Európában, és Észak-Amerikában a szubtrópusi övezetig. Általában a talajszintben nő korhadó faanyagon, pl. tuskókon, főként bükkön és szilen, de nyíren és hárson is megtalálható s esetenként más eltemetett keményfán is.
Spórája: Spórája hosszúkás.
Megjegyzés: A bunkós agancsgomba általában nem tekinthető ehető fajnak szívóssága, keménysége miatt, amely főzéskor sem változik. Egyes területeken a friss példányokat megszárítják és porrá őrlik, s az így keletkezett port ételekbe szórva afrozodiákumnak tartják. Ezt nem támasztja alá tudományos leírás.
Tavasszal a bunkós agancsgomba gyakran termel egy réteg fehér vagy kékes ivartalan spórát (konídiumot), ami a gomba felszínén és a környező területen nő. Ettől a gomba színe annyira megváltozhat, hogy korábban más fajnak tekintették a kékes vagy fehér változatokat.
A gombából előállítható egy GH78 nevű multifunkcionális enzim. Ez az első gombaenzim , amely egyesíti glikozil hidroláz a észterázzal tevékenységeket, és segíthet a lágy rothasztás révén lebontani a Lignocellulóz, így a többi bioeljárásnak hatékonyan ellenálló cellulózt.